IF Elfsborg	3
	Szombathelyi Haladás	0

Haladás : Rózsa - Schimmer(Csontos 87.p.), Guzmics, Kuttor, Tóth P. - Molnár, Irhás(Lattenstein 67.p.), Iszlai - Nagy G., Oross, Skriba(Ugrai 66.p.)
Elfsborg : Covic – Karlsson, Lucic, Wikström, Florén – Mobaeck, Svensson(Nordmark 88.p.), Danielsson, Bajrami – Ericsson(Ishizaki 46.p.), Keen(Avdic 72.p.)

G. : Svensson, Ishizaki, Avdic

 Az ember csak ül, bámulja a monitort és várja a csodát. Várja, hisz' az elmúlt év a Szombathelyi Haladás életében valóban a csoda kategóriájába sorolható - szerintem. A csodálatos bajnoki év, a dobogó és a nemzetközi szereplés mind-mind egy beteljesült álom a csapat fanatikusainak számára. És hát természetesen evés közben jön meg az étvágy - mondják a sokat tanultak és tapasztaltak. A Pavlodar kiejtése után máris egy nagyobb falat került utunkba az Elfsborg személyében.
 A körülmények közötti különbségről kár is lenne sorokat írni, hiszen mindenki tisztában van a két ország lehetőségeivel, nekünk magyaroknak arra kell végre ráébrednünk, hogy hogyan is kezdhetnénk meg végre legalább a közelítést. Nyilvánvalóan erre mindenkinek különböző alternatívája van, én sem szeretném most a sajátommal traktálni a kedves Olvasót, hiszen egy meccsről alkotott rövid beszámolót vár. Mert ugye meccs is volt.
 A svédek - sajnos - betartották ígéretüket és a kezdősípszó felharsanásának pillanatától azonnal gólra törtek. Annak ellenére, hogy "hűvös svédeknek" szokás őket nevezni, meglehetősen heves rohamokkal igyekeztek bevenni Rózsa kapuját, ráadásul az attakok lassan soha szűnni nem akaró folyamot alkottak. A védelem - becsületükre legyen mondva - jól állta a sarat, ennél többre azonban sajnos nem futotta. Ha nagy ritkán nálunk volt a labda, a bekkek erőteljes mozdulattal, ám annál céltalanabbul bikázták el valamerre. A támadószekció ugyan lelkesen hajkurászta ezeket a - nevezzük így; - előreíveléseket, ám a labdák vagy elérhetetlennek bizonyultak vagy érkezett egy illetve sok esetben két hazai játékos és könnyűszerrel hatástalanították a labdaszerzésre irányuló kísérleteket. A gól azonban nem jött, sőt egy hangyányi szerencsével akár a vezetést is megszerezhettük volna a 35. percben, azonban egy Skriba-Oross-Skriba akció végén utóbbi centikkel ugyan, de lemaradt a beadásról. Tegyük a szívünkre a kezünket : nem lett volna igazságos, ha gólt lövünk, de hát ugye először is nem ilyen világban élünk, másodszor pedig az igazság odaát van ... Viszont az első játékrész lepörgött és az eredmény a reményt keltő nulla-.nulla maradt.
 A második játékrész azonban ott folytatódott, ahol az első abbamaradt. A svédek sajnos nem kaptak idegbajt saját gólképtelenségüktől (hogy' is volt az a hűvösség ? ...), viszont továbbra is nagy iramot diktálva robogtak, mint a mérgezett egerek és alakították ki a helyzeteket futószalagon kapunk előtt. A Hali erejét sajnos teljesen felőrölte a védekezés, a támadások szövésére esély sem maradt. Idő kérdése volt, mikor kapunk gólt. A 61. percig sikerült kihúzni. Nagyobb baj volt, hogy a vendéglátóknak eszük ágában sem volt abbahagyni az egyre őrültebbnek tűnő rohanást. Kedvenceink fáradtak, de az idő nekünk dolgozott. Érezhető volt, hogy nem ússzuk meg újabb kapott gól nélkül, az idő azonban ketyegett. Nem volt "szerencsénk"; a hazaiak az utolsó tíz percben berámoltak még kettőt, ezzel valószínüleg a továbbjutás kérdését is eldöntötték. Persze van még egy visszavágó ...
 Csapatunkat azonban nem érheti kritika. A fiúk kimentek a pályára és igyekeztek legjobb tudásuk szerint játszani. Sajnos ez most csupán ennyire volt elég. A formálódó csapatunk ennyire volt képes. Ettől függetlenül én úgy gondolom; büszkének kell lennünk a srácokra és a csapatunkra ! Hiszen - 'bár tudom, nem ilyen világ van (...) - nem szabad elfelejtenünk honnan indultunk öt éve és hol tart most a Szombathelyi Haladás. Úgyhogy véleményem szerint csupán egyet tehetünk : csütörtökön kimegyünk a stadionba és a végsőkig biztatjuk csapatunkat. Mert megérdemlik ...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés