Az őszi szezon utolsó öt mérkőzésének sorát egy mezőkövesdi látogatás nyitotta. Mindig a kötelező a legnehezebb - jöhetnénk a frázissal, ám valljuk meg őszintén; kevés Haladás szurkoló volt, aki féltette csapatunkat ettől a túrától. Csupán a vendéglátók gondolták úgy, hogy az első hazai tévés meccsükön meglepetést okozhatnak. Ennek szellemében a hazaiak gyorsan a kapuba is találtak, más kérdés, hogy a sajátjukba, így kedvenceinknek nem kellett nagy energiát feccölni az előny megszerzésébe. A találkozó ezután is az általunk elképzelt mederben csordogált; sőt a második félidőben előnyünket is sikerült megduplázni, így a Hali esélyeshez méltóan, magabiztosan győzött (Mezőkövesd - Haladás 0:2). A matyóföldi látogatás után egy nem akármilyen mérkőzés következett a sorban, hiszen a sorozatban hét mérkőzést nyerő DVTK volt a Rohonci út vendége. Az a találkozó hozta a szezon nézőcsúcsát, ám a kilátogatók száma (3.521) így is messze elmaradt a várakozásoktól. Vagy talán csak mi gondoltuk másképpen ... A meccs egyetlen tényezőt leszámítva, végig úgy alakult, ahogy' szerettük volna; a Hali remek taktikát választva, szinte kilencven percen keresztül támadásban volt, kúszva-mászva küzdött a győzelemért. Ám az erőfeszítéseket ezúttal nem koronázta siker - vagy "csak" az ég törlesztett a Loki elleni meccsért -, így a magyar szinten ritkán látható iramú meccsen végül meg kellett elégednünk az egy ponttal (Haladás - DVTK 2:2). Némi aggodalomra adott okot a következő összecsapás, hiszen a tizenharmadik fordulóban egy paksi túra iktatódott a programba, ahová nem győzni szoktunk menni. Ám az élet - szerencsére - ezúttal is felülírta a forgatókönyvet, hiszen a találkozó elején ugyan némi hazai mezőnyfölény alakult ki, ám csapatunk hamar magára talált és az első félidő kiegyenlítettsége után a második negyvenöt percben már fölénybe és egy gyönyörű Halmosi-gól után gólelőnybe is került, sőt tudatos játékkal a meccset is megnyerte (Paks - Haladás 0:1). A tizennegyedik forduló hozta az ősz legsikeresebb és a szurkolók szerint legjobb meccsét. A drukkerek 92%-a gondolta úgy, hogy az a bizonyos november tizedikei mérkőzés érdemli ki az "ősz Hali meccse" címet. Dupla öröm, hogy a sikert a Ferencváros vendégeként harcolták ki a vasiak egy valóban parádés mérkőzésen. A Hali - valóban nincs' rá jobb szó - lefocizta ellenfelét a pályáról és Halmosi duplájával- valamint Ugrai góljával a legteljesebb mértékig megérdemelten győzte le a Fradit. Az összecsapás igazán feledhetetlen élményt nyújtott minden Haladás szurkolónak és a televízió előtt ülőknek - leszámítva természetesen az Üllői úti zöld-fehérek híveit, de hát ez meg ugye legyen az ő problémájuk (FTC - Haladás 0:3). Arra bizonyára kevesen számítottak, hogy ebből a két túrából hat ponttal térünk haza, ám abban mindenki biztos volt, hogy eljön majd a holtpont is. No persze majd a Pécs elleni meccs után a Vidi vagy az ETO ellen - gondoltuk, ám sajnos nem lett igazunk. A csapat minden igyekezete ellenére a baranyaiak elleni meccset nem sikerült lendületből behúznunk, a piros-feketék ellen szinte semmi sem jött be, 'míg ellenfelünk taktikája száz százalékosan érvényesült, hiszen három próbálkozásból - három gólt lőttek, megfosztva ezzel csapatunkat a hazai veretlenségtől és a dobogón "teleléstől" (Haladás - PMFC 1:3).
 Ám a csapat szurkolói így sem lehetnek elégedetlenek, hiszen a Hali várakozáson felül teljesítve a tabella negyedik helyéről várhatta a "tavaszi" rajtot; hét győzelemmel, öt döntetlennel és három vereséggel a tarsolyában. Szerény véleményem szerint a fiúk megérdemelnek egy dicséretet az őszi produkcióért.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés