A magyar futball vezetői nem szeretik a nyarat. Vagy a futballistákat. Esetleg úgy általában semmit. Mert ugyan mi más oka lehet annak, hogy már július végén a pályára zavarják a játékosokat a nyilvánvalóan brutális melegbe. Bónuszként még azt a kevés még megmaradt szurkolót is igyekeznek távol tartani, aki esetleg megtekintené a bajnoki összecsapásokat, hiszen - aki még egyáltalán megteheti - a nép nyaral, szabadságon van vagy csak "egyszerűen" dolgozik. Sokat dolgozhattak az MLSZ székházban az ügyön, hiszen a - valóban óriási méretű televíziós pénzek miatt nyilván' - a kezdési időpontokat is sikerült a lehetetlenhez is közeli állapotba hozni. Hiszen minden bizonnyal színvonal emelkedés volt várható attól a remek ötlettől, 'miszerint a nyár közepén délután kettő órakor is játszanak meccset. Ha már egyszer 11 és 15 óra között még az utcára sem ajánlatos kimenni ...
 No mindegy is, csapatunk becsülettel vágott neki a szezonnak. Az első fordulóban rögtön a "hontalan" Eger érkezett a Rohonci útra, egyértelmű elvárás volt a győzelem. Annak ellenére, hogy már az első félidőben is erőteljesen dőlt a pálya a látogatók kapuja felé; a három pont begyűjtése kissé nehézkesre sikeredett, de a találkozó összképe alapján nem lehetett kérdéses győztes kiléte (Haladás - Eger 4:2). A második fordulóban Győrbe szólította a sorsolás a vasi zöldeket. Északi szomszédainkkal már-már hagyományosan jó meccset vívunk, ez most sem volt másképpen. Az első félidő kiegyenlített küzdelmet hozott; a hazaiak egy remek szabadrúgással szereztek vezetést, amit a Hali a második félidőben Radó szemfülessége után kiegyenlített, így az összecsapás döntetlenre végződött (ETO - Haladás 1:1). Így önbizalommal felvértezve várhattuk a következő fordulót, amikor is Siófokra látogatott a Hali. Régen vártunk olyan nyugodtan egy mérkőzést, mint azon az augusztusi napon és a fiúk nem is okoztak csalódást. Magabiztosan és megérdemelten verték a kék-sárgákat, egy pillanatnyi kételyt sem hagyva afelöl, hogy melyik a jobb csapat (Siófok - Haladás 0:3).
 A DVTK elleni hazai rangadó előtt már-már szép álmokat kezdtünk szövögetni, 'bár tudtuk; a Diósgyőr veszélyes rivális. A két csapat küzdött is rendesen, mindkét gárda győzelemre tört, ám a hálók érintetlenek maradtak (Haladás - DVTK 0:0). Az első harmad lezárásaként Székesfehérvárra vezetett az út, ahol a tavalyi év bajnoka várt a Halira. Az első félidő sajnos nem rólunk szólt, ám a második játékrészben már a vasiakat is fel lehetett fedezni a pályán. A Vidi azonban ezt köszönte szépen és két gyors kontrából elért góllal előnybe-, ám néhány perc múlva emberhátrányba került; ezt pedig a Hali köszönte szépen és szépített, ám az egyenlítés sajnos elmaradt, abban azonban mindenki egyetértett; ha öt meccsenként szenvedünk vereséget, akkor csodálatos évünk lesz. Sajnos nem így lett, ez azonban már a következő fejezet témája (Videoton - Haladás 2:1) ...

Az első öt forduló alapstatisztikája :

Gólszerzőink :

2 gólos	Andorka Péter
	Iszlai Bence
	Kenesei Krisztián
	Radó András
1 gólos	Halmosi Péter

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés

Oldal tetejére