A szomszédvári csata körítése.
2011.02.27. 17:00
A nagy csatát várták itt is, ott is. De milyen volt a felhozatal?
A körítés idén is a megszokottak szerint kezdődtek. Napokig tartó jegyárusítás, nagy tömeg a megszokott parkolóban, rengeteg ember a rábahidvégi kocsma előtt. Sokan érkeztek a mérkőzésre vonattal is. A hangulat jó, a ráhangolódás már útközben megkezdődött.
A mérkőzés kezdetét mindkét tábor a megszokott koreográfiát nélkülözve (érsd: görögtüzet és hasonló pirotechnikai bemutatókat a rendőrség fenyegetésére otthon hagyta mindkét tábor) várta. Már a hangosbemondó bizonyította, eléggé sötét emberek társaságába érkeztünk meg. A Haladás keretéből csupán három nevet nem sikerült eltalánia úgy, hogy le van írva. Gratulációnkat megkapta, egy „H…e vagy!” rigmussal. Természetesen nem maradhatott el a ZTE bemutatása alatt a "Ria, ria Hungária!" sem. Jól tudja mindenki, alig van magyar a hazaiak csapatában. A szócsata megvolt és jöhettek a zászlók. Részünkről a három óriás molinó szinte be is fedte a kis szektorunkat. A zalaiak kitettek magukért; a kapu mögötti oldalon egy lopott ötlettel álltak elő. Igaz, hogy hatalmas molinót feszítettek ki, de a már Szombathelyen bemutatott színes képet kopírozták le. Bud Spencernek és Terence Hillnek a kis jóindulattal mondható hasonmása széttépte a Hali címert. Ha már elemezni kellene a látottakat, megjegyezném, náluk két ember kell egy logó darabolásához, míg nálunk a Hullk is elég volt hozzá. Ők beleszürkültek a fehér molinóba, és a zöld dominált a címer miatt. Addig nálunk a zöld volt az uralkodó, csak egy kevéske kék volt a szörnyeteg kezében. Feszítették a csent kompozíciójukat rendesen, vagy 7-8 percen keresztül, de így is biztos a fülükbe juthatott a nevetésünk. Ugyanis a mérkőzés kezdete után vagy 5 perccel valaki be is gyújtotta dühében.
Az eredeti:

A lopott:

A szurkolásra a továbbiakban nagyon rányomta bélyegét a rossz minőségű pálya okozta nagy taktikai csata, és a Haladás második percben szerzett gólja. Míg a szombathelyiek hosszú ideig énekeltek, daloltak, szurkoltak, és csak a félidő vége felé, a második félidőben csendesedtek el, addig a kékek végig csendben voltak. Néha volt egy kisebb próbálkozásuk, de hamar elhalt. Nálunk a második félidőben már csak a megszokott emberekre ragadt át az éneklés. A nyolcszáz fős szektor még a lefújás végén egységes volt, mikor is együtt ünnepelt a közönség a csapattal.
|
Mégis ki a sotet? Hali cimer szettorve van es nem szettepve. Hihetetlenek vagytok komolyan!