|
Még mindig várat magára a győzelem.
vizy 2010.09.19. 11:25
Megnyert meccset adott döntetlenre csapatunk.
| Szombathelyi Haladás |
1 (1) |
| Budapest Honvéd |
1 (0) |
Haladás : Rózsa – Schimmer, Guzmics, Korolovszky, Tóth P. – Rajos, Simon Á., Irhás(Obric 69.p.) –
Nagy G., Kenesei, Oross(Sipos N. 75.p.)
Bp.Honvéd : Kemenes - Takács, Botis, Cuerda, Sadjo - Hajdú, Abass(Danilo 57.p.), Akassou,
Coira(Bojtor 84.p.) - Rufino(Alfi 62.p.), Rouani
G. : Tóth P. ill. Coira
Sárga lap : Kenesei, Simon Á. ill. Abbas, Cuerda
Nem vagyok normális (kéretik nem bólogatni a monitor előtt !). Kell némi életkor ahhoz, hogy az
ember ezt saját magának is beismerje. Mert ugye másnak kevésbé hajlamos hinni az ember. Tegnap délután
öt óra magasságában, a lépcsőházból kilépve "szötymörgő" eső fogadott. Na nem mintha ez meglepő lett volna
az utóbbi napok időjárása után, de azért a délelőtti napsütés adott némi reményt arra, hogy a felhők kis
időre másfelé veszik az irányt. Itt kellett volna visszafordulni, de több, mint huszonöt év meccsre járás után
a lábam vitt tovább a stadion felé. Ahogy' közeledtem a "szentélyhez", a csapadék egy négyzetméterre
vonatkozó mennyisége is szaporodott, de ez sem tántorított el. Az már a találkozó előtt is nyilvánvaló volt,
hogy nem most lesz nézőcsúcs. A lelátóra érve ez be is igazolódott, nagyjából kétezren gondolták úgy, hogy
megfelelő az immunrendszerük és a helyszínen drukkolnak a Halinak. Megnyugtatott, hogy nem csak én nem
vagyok normális.
Az felhők természeten Bede sporttárs kezdő sípszavára nyitották meg csatornáikat. Ekkor kellett volna
hazaindulni. A pálya gyorsan gyerekmedencévé változott, ráadásul a vendégek erőteljesen beásták magukat a
saját térfelükre, így várható volt, hogy nem alakul ki szép játék. Ennek köszönhetően a Haladás egyértelmű
mezőnyfölényben játszott, ráadásul helyzeteink is akadtak. "Meglepő" volt a nézőtérről látni, hogy egy
támadó középpályás csatarendbe állításával mindjárt akadnak is lehetőségek ... Sőt, még gólt is rúghatunk.
Meg is tettük a huszonnyolcadik perc magasságában, egy remek támadás végén hazai gólnak örülhettünk.
Igaz, hogy megint hátvéd lőtte, de ez akkor senkit sem érdekelt. A Hali magabiztos volt, az első félidő
ezt egyértelművé is tette.
Egy futballmérkőzés azonban sajnos két játékrészből áll. A második játékrész kezdetére a játéktér körül
lévő salakos pályán már négyszáz vegyest lehetett volna rendezni, de tulajdonképpen semmi előjele nem volt
annak, hogy ez a találkozó döntetlennel zárul majd. A Honvéd továbbra is kontrákra játszott; a Haladás pedig
kissé veszélyes taktikát választva ugyan, de a középpályán magabiztosan tologatta a játékszert. Más kérdés,
hogy ebből az altatásból ilyen talajon nehéz volt a szélsőket megjátszani, így egy-két apró lehetőséget
leszámítva sajnos nem volt bent az újabb gól a csapatban. Aztán ahogyan az lenni szokott, rúgattunk egyet
az ellenféllel. Igazi "csapatgól" volt. A szurkolók bosszúságát fokozta, hogy Csertői mester néhány
pillanat múlva lecserélte az addig remekül játszó és ezen a talajon "magasságának" köszönhetően jól
"megélő" Irhás-t. Régen volt rá példa, de a tribün előbb kezdett lázadni a döntés ellen, mint a
"B" közép. Azt gondolom, igazuk volt. Nemsokára Sipos is a pályára került, őt már természetesen hatalmas
ováció fogadta. De ekkor már a Hali játéka szétesett; feljött az addig csak sziesztázgató Honvéd, sőt a végén
még ki is kaphattunk volna, de a kapufa ezúttal velünk volt.
Így hát maradt az 1:1, ami sok mindenre jó, csak arra nem, hogy elinduljunk a tabellán felfelé.
Ráadásul meggyőződésem, hogy tegnap este - végre - jobbak voltunk aktuális ellenfelünknél, akik csak a
szerencsének köszönhetik, hogy ponttal távoztak Szombathelyről. Az összebénázott egyenlítő gól és a
döbbenetes csere azonban összezavarta a csapatot, így meg kellett elégednünk az egy ponttal. Nagyon eláztunk
a meccs végére; a szó szoros értelmében. Nem vagyunk normálisak ...
|