Bús, borongós hétfő délután volt. Erzsi rosszkedvűen ballagott a város kopottas utcáin. A házak ilyenkor szomorkás arcukat mutatják. Mintha a szél is fagyosan hasítana bele a levegőbe. "Ez nem tavasz" - gondolta magában, de aztán rögtön másfelé terelődtek a gondolatai. Egykedvűen rugdalta az útjába kerülő kavicsdarabokat, egyszerűen nem volt kedve semmihez. "Elvesztettem" - villant agyába, "pedig nem lett volna szabad. Na ezt most vajon hogy' adom elő otthon ? Hogy' mondom el édesanyámnak, aki a végtelenségig megbízik bennem ? Hogy apáról ne is beszéljek. Hogy' adom elő a papának, aki mindig csak azt hajtogatta : nem érett még erre ez a lány ! Aztán a nagyiról már említést sem teszek, aki szigorú neveltetése okán értetlenül áll majd a tények előtt. No meg Gizi mama ! Nagy rocker volt az "öreglány", de ami sok, az neki is sok." Erzsi ekkor mintha el is mosolyodott volna magában; azért Gizi mama, mint rocker ? ... De hamar visszazökkent a valóságba. Még mindig nem tudta; mi tévő legyen. Ha nem mond semmit, akkor is le fog bukni, csak idő kérdése. Ha köntörfalaz, azt hiszik majd, hogy hazudni akar. Ha lényegre törő lesz, akkor meg bizonyára sokként éri majd a családot a hír.
 Már az utcájukban járt, de még mindig nem jutott dűlőre saját magával. Hibázott, ezt tudta jól, de ettől még csak nem dől össze a világ ? Majd legközelebb jobban figyel. Ahogy' házuk felé közeledett, ösztönösen lassított, előbbi magabiztossága hirtelen tovaszállt. Megijedt, hisz' először került ilyen helyzetbe. A falak üde narancssárga színe mindig felvidította, most azonban ez sem segített. Nagyot sóhajtva megnyomta a csengőt.
 Édesanyja nyitott ajtót, aki természetesen azonnal érzékelte a bajt.
- Mi a gond kislányom ?
- Anya - kezdett bele Erzsi, de aztán benne szorult a szó. Könnycsepp gördült végig az arcán, ettől édesanyja persze nem lett vidámabb, sőt ... - Anya ! Elvesztettem. Tudod ...
De nem volt ideje folytatni. Édesanyja szemei elkerekedtek, szíve hevesen dobogni kezdett. Nem tudta mitévő legyen. Pofon vágja vagy megölelje ? Kérdezzen-e vagy ne ? Szégyenlősködjön vagy nyíljon meg ? Kesze-kusza gondolatok cirkáltak a fejében, de aztán nagy nyugalmat erőltetett magára. Vagy legalábbis ezt próbálta érzékeltetni. - És mégis hogyan, mikor ? - hebegte. Pillanatok alatt illant el a meg sem lévő magabiztosság.
- Tudod, reggel még meg volt - mondta Erzsi. Esküszöm; a nagyszünetben is meg volt még. De 'mire hazaindultam, már nem volt nálam. Fura volt, hogy nem zörög a zsebemben.
- Nem zörög a zsebedben ??? - kerekedett el ismét anya szeme és már ájulás közeli állapotban érezte magát.
- Nem bizony. Nagyon sajnálom, hogy nem sikerült megőriznem. Ezért is csengettem.
- Te most miről beszélsz kislányom ??? - a szavak már mintha kívülről jöttek volna. Mindjárt elájulok - gondolta.
- A kulcscsomómról anya. Ne haragudjatok, de elveszítettem !
- A kulcscsomódról ? - visszhangozta anya és mintha lassan visszatért volna belé a lélek. A kulcscsomódról ? Hát az meg kit érdekel ? Semmi baj, megoldjuk ! Ez legyen az életünk legnagyobb problémája ! - mondta és ebben a pillanatban egy másodpercre megértette azokat, akik ilyenkor a pohár után nyúlnak. Nagy kő esett le a szívéről és boldogan mosolyogva ölelte meg lányát.
- Megoldjuk, majd legközelebb jobban vigyázol rá !

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.